Ben D. Wilmer

BENJAMIN DANIEL WILMER


Who I am…

Név: Benjamin Daniel Wilmer
Becenév: Ben, Benji, Beni
Nem: férfi
Faj: ember
Titulus: Mr. Perfect
Kor: 21
Mikor és hol született: 1991. Március 4., London
Szeret: nőket elcsábítani, vezetni, vadulni, berúgni, cigizni
Nem szeret: jónak lenni, ha túl nagy a fény, túl sokáig józannak lenni, a nem bevállalós csajokat
Kinézet: 185 centiméter magas vagyok, sportos alkat. Barna kicsit hosszú hajam van, és fekete szemem. Arcomon általában csak gonosz vigyor terül szét, semmi más. Sokszor borostás az arcom, de engem nem zavar. Akit meg igen, mit érdekel az engem? Általában divatos ruhákat hordok, a kedvenc ruhadarabjaim egy fekete dzseki és egy fekete bakancsa, ami már jó ideje meg van, de még mindig jó állapotban van.
Jellem: Kicsit gonosz, de azért kedves is tud lenni ha akar. Magába zárkózik és semmit nem mutat meg a világnak magából. Kell egy kis idő mire valakit befogad a bizalmába. Kiszámíthatatlan, de néha mikor nagyon kiborul még az is tudja mit fog csinálni, aki nem is ismeri. Mindig nyugodt, ha egyszer kibukik jaj annak aki a közelében van. Higgadt, de ha egy jó bunyóra kerül a sor nem hátrál meg. Imád ártalmatlanokkal és védtelenekkel játszadozni. Nem hívő ember így aki a hittel jön neki annak majdnem mindig behúz egyet. Kedveli a sötét, és esős helyeket. A sötéthez úgy viszonyul, mármint a sötétség uraihoz meg a többihez, hogy amíg őt nem cseszteti addig mindegy mit csinálnak.

My family

Anya: ismeretlen
Apa: ismeretlen
Testvérek: nincsenek
Egyéb hozzátartozók: Lily Shayn; 20; csak egy esti kalandnak indult, de a csaj belém szeretett, és folyton utánam lohol. persze én nem szeretem, de ki tudja lehet hogy még fogom ha nem lesz ennyire megszállott

My life

Előtörténet:
Az életem kezdete…hát tudjátok az a csoda, hogy tudják mikor születtem. csak le lettem téve egy árvaház ajtajában, egy jó esős éjszakán. a szüleimet nem ismertem, persze lett volna rá lehetőségem, hogy megismerhessük egymást, de én még csak eléjük állni sem vagyok hajlandó, mert nem érdemlik meg azt sem azok a mocsadékok, hogy megtudják kit dobtak el maguktól. Nem érdekelt sosem, hogy árva vagyok, de az sem, hogy mi van a többiekkel. Mindig az uralmam alá hajtottam őket, és nem érdekelt mit kaptam érte. én voltam az árvaház királya. De ez a dolog csak 15 éves koromig tartott, mikor is elszöktem onnan. A magam útjára léptem, és végül egy utcai bandába keveredtem. Befogadtak és 17 éves koromra már én lettem a bandavezér, de még ne ugorjunk előre. Szóval 15 évesen megismerkedtem a drog, alkohol és a cigaretta fogalmával, és főként a szex fogalmával. Minden nagyon tetszett, és persze mindent kipróbáltam, valamire rá is szoktam, főleg az sz betűs szóra.
17 éves koromban legyőztem a bandavezért kőkemény harcban, ami élet halál kérdése volt. nem ő volt az első ember akit megöltem, de nem érdekelt, se az ő, se más halála. És a zsaruk nem akartak soha letartóztatni, mert ugyebár a sötétség van hatalmon és azt hiszik minden miatta van. hát pedig nem. én eleve gonosz vagyok, nem kell nekem ahoz a sötétség. Szerelemre sosem vágytam, csak egy éjszakás kalandokra. Mindig csak az érdekelt, hogy kihasználjam a nőket, és ez nem is változott azóta. Csak 2 éve történt valami, ami nagyon idegesít. Az egyik buliba fölszedtem valami Lily nevű csajt, és az éjszaka nem csak egy menetet nyomtunk le. De nem ez az idegesítő, sőt az jó is. Pár nappal később megkeresett és megmondta nekem, hogy szereti. én meg simán, sőt élvezettel mondtam el neki, hogy csak egy egy éjszakás kaland volt nekem semmi több. Persze ez sem tántorította el. Azóta is üldöz evvel a baromsággal, hogy szeret. Én meg csak annyit kérek: Istenem, nem vagyok hívő de ha megölöd akkor az leszek. Vagy ha nincs más mód, szeressek bele! Hülye kérés, de ha legalább ez változtatna a dolgon és nem menne az idegeimre többé, nagyon örülnék.

Példajáték:

|| hozott, Twilight after dark, David Artmot előtörténete ||

Egy eseménytelen nap már megint. Komolyan mintha az univerzum evvel büntetne a sok megölt emberért. Hálaégnek már este van, az én napszakom. Sétálok a sötét utcán, kezemet zsebre vágva. Ma egy fekete koptatott farmert, fehér inget és egy lenge tavaszi, szürke színű kabátot viselek. Befordulok egy sarkon és meglátok egy lányt. Nem lehet több 23-nál de azért kiskorúnak se néz ki. Különben is mit bánom én, végre egy játék szer. Sunyi mosoly suhan át arcomon, és oda sétálok hozzá.
- Bocsánat nem ismerem magát valahonnan? - tudom béna indítás de úgy is belehúzok majd. Nagy levegőt veszek, és érzem édes vérének illatát. Megfordul a lány és rám mosolyog.
- Sajna nem ismerjük egymást. Szerintem össze keversz valakivel. - csendül fel édes hangja, és én egy lépét közelebb megyek hozzá és úgy válaszolok neki.
- Tényleg. Csak azt hittem, hogy az egyik ismerősöm hátulról. Most, hogy így előröl is láttalak, biztos vagyok benne, hogy nem találkoztunk. - megy ez nekem jobban is de úgy látszik a lánynak ennyi is elég ahoz, hogy elpiruljon. Majd mivel ő nem szólal meg, én beszélek újra.
- Pedig biztos emlékeznék arra ha magával találkoztam volna. Túl szép ahoz, hogy el lehessen felejteni.De ha akarja megismerhetjük egymást. Talán nem akar beülni velem egy filmre? - mosolygok rá, és remélem, hogy már nem mond nemet. Szépen szemeibe nézek egy kissi könyörgő pillantással. Látom rajta, hogy nagyon meglepődött a kérdésemen, de én csak nyugodtan állok előtte.
- Két feltétellel megyek veled egy randira. Egy: ne magázz légyszives, kettő: sétálni menjünk inkább. A moziba úgy sincs semmi érdekes. - határozott a kicsike és ez tetszik. Megfogom kezét és lágyan megcsókolom.
- Akkor indulhatunk? - pillantok rá és mivel bólint szépen elindulok vele. Ugyan szegényke nem tudja, hogy egy sikátor felé vezetem, de jobb is ha biztonság érzete van.
- Még be sem mutatkoztam. Én David Artmot vagyok de szólíts nyugodtan Davnek. Neked mi a neved? - látszik, hogy nem erőltetem meg magam, de ehez a lányhoz ennyi is elég. Közben megérkezünk a sikátorba. Hirtelen megáll és körül néz, majd csak utána válaszol.
- Én Sara Elvood vagyok, de meg tudnád nekem mondani miért jöttünk ide? Nem tetszik ez a hely, mennyünk el! - indul is arra amerről jöttünk de én gyorsabb vagyok, és egy szempillantás alatt előtte termek.
- Ugyan, ugyan. Sara drága te kérted ezt a sétát ezt ne felejtsd el. Lehet nekem nemet mondani de te belesétáltál a csapdámba. - neki nyomom a falnak és egy szót se tud szólni. Nincs senki hát itt az alkalom. Fogaimat nyakába mélyesztem, kezemet szájára rakom, hogy elfojtsam édes sikolyát. Szívom édes vérét, míg ki nem fogy. Mikor már elfogyott vére testét eleresztem, és az a földre zuhan. Megnyalom szám szélét, majd le is törlöm róla a vért. Lenézek még egyszer a hideg holtteste, majd szépen kisétálok onnan mintha semmi se történt volna.