Emily Darley

EMILY ROSE DARLEY


Who I am…

Név: Emily Rose Darley
Becenév: Em, R
Képesség: Vihar irányítása (tud létrehozni és irányítani viharokat), Fájdalom okozás (fájdalmat tud okozni, csak egy gondolatába és az akaratába kerül)
Nem: nő
Faj: Sötétség Ura
Titulus: cruel evil
Kor: nem lehet tudni
Mikor és hol született: nem lehet tudni
Szeret: gonoszság, emberekkel játszani, sötétség
Nem szeret: fény gyermekei, bárkit aki meg akarja hiúsítani a terveit, a fényt
Kinézet: fekete, hosszú és egyenes haj. Smink csakis minden nap és persze fekete és szürke színekkel. Sötét ruhák akár csak lelkem. Szemem világos szürke, bár tudok vele úgy nézni, mintha avval ölnélek meg. 175 cm magas, és nem tudom hány kiló vagyok. Persze sovány, de nem a pasi hajkurászásra hajtok.
Jellem: Nem is kéne elmondanom, de hát ha már ennyire hallgatsz… Egy szóval nem lehetne leírni. Kegyetlen vagyok, gonosz és egy szemrebbenés nélkül ölök. Élvezem ha szenved valaki, még ha hozzám is tartozik. Kedves sosem voltam és nem is leszek. Az embereket csak játékszernek tartom, és vannak még terveim drága játékszereimmel. Szerelmet sosem éreztem, de egyszer csináltam két gyereket Bennel. Tudom ez furcsán hangzik, de igazából nem a testvérem szóval ne nézz már így. Na szóval vissza térve rám… úgy ennyit tudnék elmondani, a többire nem vagy már kíváncsi úgysem.

My family

Anya: ismeretlen, lehet, hogy nincs is
Apa: ismeretlen, lehet, hogy nincs is
Testvérek: a Darley testvérek (igazából nem vér szerinti testvérek)
Egyéb hozzátartozók: Delilah Darley, a lányom
My life

Előtörténet:

Az élettel sosem törődtem igazán. Mindig is a gonoszságra hajaztam mióta az eszemet tudom. Hogy milyen volt a gyerek korom? Őszintén azt sem tudom volt-e. Nem törődtem semmivel és senkivel. Csak azon gondolkoztam, hogy üthetném el az időt. A testvéreimmel nem törődtem igazán. Bár, nem is a testvéreim valójában, de valahogy már rászoktunk erre a dologra. Szerelemről életemben nem álmodtam, és őszintén hülyeségnek is tartom. Egyszer Ben-nel rávettük magunkat és gyereket csináltuk, vagyis gyerekeket. Egy iker pár lett belőle, az egyik Delilah, a másik Carl. Fölneveltük őket a megfelelő szempontok szerint, és úgy tűnik nem lesz velük gond. De nem látok a jövőbe, olyan képességem nincs. A többiekre hagytam a többi generáció megcsinálását, én meg éltem a saját világomban. Nekem volt mindig is a legnagyobb hatalmam, és nekem volt azaz ötletem, hogy játszunk az emberekkel. Nem mernek velem ellenkezni, és jól is teszik. Jó móka volt a dolog, és még mindig az. Imádom az emberek életét megkeseríteni, és elvenni. A vidámság felesleges dolog nekik, csak játékszernek valók, semmi másnak. Általában nem mozdultam ki a kastélyból, csak ha muszáj volt. Mindig azt mondták a többiek, hogy n nekem a legkisebb a hatalmam, meg nem csinálok semmit, de persze amint valami gond van, hozzám rohannak. Mit is mondhatnék erre? Már csak sajnálni tudom őket. Pedig én nem igen szoktam megsajnálni bárkit is. A dolgok nem változtak sokat, a napjaim még mindig ugyan úgy telnek mint régen, az érzéseim is álláspontom nem változott. Egy szóval minden maradt ugyan úgy.

Példajáték:

A lány szívélyes üdvözléssel fogad de nekem a mosoly még mindig az arcomon marad. Még fiatal, már mihez nézve, s ezt el kell nézni neki. Meg úgy is szórakoztató lesz így egy kicsit csevegni.
- Nem kell tudok én azt csak nem szoktam. - mondtam neki lazán és inkább a hűs italba kortyoltam egyet. Nem kell sietnem az ivással, mert így se úgy se tudok lerészegedni. Azt csak a nőnek megy de nekik is ritkán. Persze ez a mi fajunkkal jár ez az alkoholra alig reagálás.
- Nincs. - morgom és még egy pislogást sem ejtek mikor az asstralra csap.
- Akkor leszel nyuszi… - mondom egy még szélesebb mosollyal, majd lehúzom a maradék italomat is. Már most tetszik ez a beszélgetés de még ki tudja mi jöhet, én nem látok a jövőbe. Legalábbis tudtommal. A bordélyházas kérdésemre elég szép kis választ ad. De nem reagálok rá, mert egyáltalán nem bánt meg egyetlen szavával sem.
- Ááá…Nem felderítésen vagyok itt. Csak eljöttem ide, hogy ezer év után megtudjam, hogy mi van itt. Sokat változott az élet ezer év alatt, de mégis keveset. Nem gondolod? - nézek rá és amint föl áll arra a színpad szerű micsodára, egy férfi leüt egy üveggel egy másikat és ennek következtében a megütött ember megsérül és vérezni kezd. A vér szaga nem sokára megüti az orromat és szememben szinte fellángol a tűz. Úgy döntök, hogy ideje egy kis szórakozásnak ha már jó ideje nem tettem meg. Oda sétálok egy idegen lányhoz gyengéd mosolyt varázsolok arcomra majd hozzászólok.
- Szia volna egy perced? -kérdezem mire a lány bólogat nagy vidáman. Szegény buta kislány…de már annyi neki.
- Ennek örülök. - alig, hogy kimondom e pár szót magamhoz húzom gyorsan kinövesztem a metszőfogaimat és nyakán ütőerébe harapok. Pár rémült sikoly alatt már kis szívom a lány vérét, s élettelen testét a földre dobom. Gyorsaságomnál fogva az egyik férfinél termek egy másodperc alatt (véres pofával) elveszem tőle a fegyvert, s lelövöm öt s jó pár embert megsebesítek annyira, hogy ne tudjon elmenekülni. A maradékot meg ugyan úgy mint a lányt, kiszipolyozom. Miután 3 perc alatt végeztem avval az egésszel, egy ronggyal letörlöm magamról a vért s Kate felé fordulok.
- Bocs csak kissé éhes lettem. - mondom lazán és vissza térek az italomhoz mely még mindig a bárpulton hever. Belekortyolok, lazán a pultra dőlök s annak hátat fordítva foglalok helyet a széken.

hozott ;; http://angeldemon.hungarianforum.com/t191-kate-es-marco-valamikor-az-1880-as-evek-korul