Zack Turner - >Mama I'm coming home

ZACHARIAS ORESTES TURNER


Who I am…

Név: Zacharias Orestes Turner
Becenév: Csak Zack
Képesség: Empátia – Képes érzékelni mások érzelmeit és ha nagyon akarja befolyásolhatja azokat.
Nem: fiú
Faj: Sötétség fia
Mikor és hol született: 1994. Május. 16 ,
Szeret: gördeszkázni, befolyásolni másokat a képességével, az édességeket leginkább a csokit, a gumicukrot, a muffin-t és a mignon-t; talán egy icipicit a piát és a cigit.
Nem szeret: akaratos lányokat, féltékenységet, a hisztit, ha megmondják neki mit tegyen, na meg azt a személyt aki részegen próbál kommunikálni vele.
Kinézet:: Zack imád különc lenni, éppen ezért a ruháit is igyekszik jól megválogatni. Igazából mindegy mi van rajta, csak a szín passzoljon a hangulatához. Ha kékben, fehérben, szürkében és feketében van, szinte mindig mindenki bármit kérhet tőle, mert azt biztosan teljesíteni fogja. Ezekben a színekben mindenki tudja, hogy jó hangulata van és jól ellehet vele poénkodni. A zöld szín azonban már a legrosszabbat jelenti nála. Ilyenkor jobb elkerülni őt, mert a humora nem éppen olyan édesen csipkelődő mint ahogy azt megszokták tőle. Van aki számára a nyugalmat jelenti ez a szín, Zacknél nem. Lehet ugyanúgy vigyorog, mint azelőtt, de ez csak álca.
Imádja a rock zenét, ezért sem szeret túlontúl világos és színes ruhákban járni. A fehér persze kivételt képez, mert azt tartja róla, hogy az nem is szín. Az inget őszintén ki nem állhatja, úgy érzi ilyenkor nem lehet önmaga. Vagyis az a barna hajú 'kis fiúcska’ aki néha képes megnehezíteni mások életét. Amit a legjobban szeret önmagában azok a barna szemei, amit a nagyapjától örökölt. Ha úgy vesszük még sportok alkatnak is nevezhetjük őt, imád gördeszkázni és súlyokat emelgetni. Mások magasnak tartják őt, azonban Zack saját magát aligha tudja égimeszelőnek nevezni. Gondolataiban mindig ott van a ,,Csak 187 centiméter magas vagyok, az meg nem olyan sok.” Általában nincs benne gyűlölet, arcán ezért lát mindenki hatalmas vigyort és gondtalannak tűnő vonásokat.
Jellem: Zack környezetével szemben erőteljes befogadóképessége van ; a külső benyomások könnyen utat találnak nála az értelemhez és a szívhez. A léleknek ez a befogadóképessége azzal a ténnyel magyarázható, hogy nála az érzelmek uralkodnak. A külső benyomások az ember érzelmeit keltik fel a legkönnyebben. Amikor ő lát vagy hall valamit, a benyomások nem az értelmét szólítják meg a legerősebben ; nem merül el megfontolásokban és mérlegelésekben, még kevésbé töprengésekben. Nem hagyja, hogy a gondolkodás feltartóztassa, reagálása eredeti és gyors. Akarata sem mozdul meg azonnal. Tapasztalatait nem váltja át elhatározásokra vagy cselekedetekre ; általában nem a tevékenység a kiemelkedő jellemvonása. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nyugodt és csendes. Ellenkezőleg: aktív és nyugtalan, de aktivitása nem arra irányul, hogy környezetén úrrá legyen. Nyugtalansága sokkal inkább fogékony természetéből fakad. A külső benyomások gyorsan hatnak rá, de nem indítják arra, hogy meg is oldja azt, amivel szembetalálja magát. Nyugtalansága a benyomások nagy rohamából keletkezik, amelyek nyitott, fogékony szellemébe hatolnak, de abból az indítékból is, hogy ezeknek a benyomásoknak kiszolgáltassa magát. Nem viseli el, hogy elveszítsen valamit is abból, ami nem egymás után, hanem egyszerre zúdul rá. Amíg ilyen benyomások másokat cselekvésre késztetnek vagy megfontolásra kényszerítenek, addig benne hangulatot keltenek, és nála ez a leglényegesebb.
Joggal nevezik ezért őt vidámnak. Mint már láttuk, tapasztalatai legtöbbször nem vezetik gondolkodáshoz vagy cselekvéshez ; ő csak élvezi a benyomást, és az élvezethez különleges képessége van, mert minden esemény gyorsan és erőteljesen érinti meg. Érzelmei gyorsan felébreszthetők. Elég egy napsugár, egy pillangó, egy kis virág, hogy örüljön, hogy boldoggá tegyék. Mindez abból származik, hogy a benyomások mindenféle mérlegelés és akadály nélkül áradnak be érzelmi életébe. Egyszerűen átadja magát a keltett hangulatoknak. Mivel sok benyomás felé nyitott, érzelmei is gyorsan változnak. Gazdag, sokrétű életet él, melyben az új benyomások állandóan elnyomják a régieket, és minden hangulattörés nélkül megy át a következőbe. Elfogulatlan és közvetlen ; mint egy nagy gyerek, aki hangosan gondolkozik. Szavai gyorsan és könnyen áradnak. Beszédét nem akadályozzák zavaró megfontolások, de túlságosan tudatos megtervezés vagy elhatározás sem. Szabad és fesztelen. Beszéde élénk, friss, telve van melegséggel, ami gazdag, érzékeny természetéből fakad. Hallgatóit feltüzeli, bennük a magáéhoz hasonló hangulatot kelt. Könnyen köt barátságokat, ismeretségeket. Mesterkéletlen, spontán és vidám természete megnyitja számára az ajtókat és a szíveket. Akár otthon, akár úton, iskolában vagy pihenőidőben, szárazon és vízen mindenütt nyíltszívű, beszédes, vidám és szórakoztató. Ha Zack jelen van, nem nagyon fogunk unatkozni! Valami mindig történik vele, és ezt ő részletesen elmeséli. Gyakran meg is lep minket. Sohasem lehet előre megmondani, mi következik. Életét nem szabályok és szokások irányítják, ezért előfordulhat, hogy ki is nézik a társaságból. Minden benyomás felé nyitott, nemcsak az örvendetes és felélénkítő, hanem ugyanígy a sötét és elbátortalanító élmények felé is. Egy kis kudarc, egy kis csalódás, zaklatás vagy sértés mennyire elcsüggesztik és kétségbe ejtik! Gondok és kellemetlenségek között vigasztalan, a könnyek mindig közel vannak hozzá. Mégis mindezek ellenére megmarad olyannak, amilyen ; változékonynak. A következő szempillantásban történhet valami kellemes vagy mulatságos, és a könnyek elapadnak. Nevetése ismét boldog és szívből jövő. Behódol a legkülönbözőbb ellentéteknek, a legsajátosabb hangulatváltozásoknak. Ilyenkor azok, akik az ő természetét nem értik, könnyen helytelen ítéletet alkothatnak felőle. De ha egyszer megismertük változékony temperamentumát, megértjük, hogy ezek a hirtelen változások impulzív természetéből erednek. Zack meleg érzelmű ember. Természetesen ő is elveszítheti a nyugalmát, és akkor valóban haragos. Szemei villámokat szórnak, de beszélni még ekkor is tud! Ritkán fékezi magát, véleményét azonnal kinyilvánítja, elevenen és nyomatékosan. Nála azonban semmi sem tart felettébb sokáig, még a mérge sem. Új benyomások rohamozzák meg. Azt az embert, akire haragudott, megsajnálja, és szégyellni kezdi magát. Az ügy, ami haragjának pillanatában oly fontosnak tűnt, most már jelentéktelennek látszik, és nem is érti, hogyan tudott ilyen csekélység miatt annyira keserűvé válni. Rendszerint nem tart sokáig, míg az egészet elfelejti.
A bocsánatkérésre senki sem kész előbb, mint Zack. Ez az ő gyors érzelmi változásokhoz szokott típusával magyarázható. Segítségére van ezen kívül meleg, érzékeny természete is ; ha bocsánatot kér, akkor ezt valóban őszinte szívvel teszi.
My family

Anya: Narcissa Turner, 34, lehet, hogy anyából csakis egy van és meg kellene becsülni őt, Zack valamiért mégsem tudja éppen ezért mindig fejfájást okoz az édesanyjának.
Apa: Dean Turner, 36, kezdetben békés volt a kapcsolatuk, azonban ahogy Zack egyre nőtt úgy a köztük lévő viszály is.
Testvérek: -
Egyéb hozzátartozók: Taryn Swanepoel, 17, ő Zack barátnője, akivel határozottan jól kijönnek.
Emily Darley, nem tudni hány éves, egyfajta fogadott anya szerepét tölti be Zack életében, a kapcsolatuk, nos az elégé bonyolult.
My life

Előtörténet:

Mielőtt bármit is megtudnál rólam jobb ha tudod, a látszat csal. Nem vagyok egy jó gyerek, sosem voltam az, mindig mindenki életét megnehezítettem és ott ártottam annak akinek csak lehetett. Ez így volt a ’sötét’ szüleimmel is, a feljebb valóimmal szintén. Csak Vele nem, Hozzá kedves voltam, hiszen a szívembe férkőzött. Amúgy 18 éves vagyok, kellőképpen megértem önmagam... vagyis Zacharias Orestes Turnert, mert én ő vagyok. Egyedi a nevem ugye? Hát büszke is vagyok rá! Ami a gyerekkoromat illeti, mindenki elégedjen meg annyival, hogy nem voltam jó gyerek. Ezt még Emily Darley is nagyon jól tudja, akinek szó szerint megkeserítettem az életét. Persze nem szó szerint, amikor letehet folyton használtam a képességemet, a baj csak az, hogy alig néhány éve jöttem rá a meglétére. Kezdetben komolyan csak azt hittem, hogy egy egyszerű ember vagyok mint a többiek akik olyan sápadt és meggyötört arcúak. A szenvedéseiket természetesen magam sem értettem, hiszen az én életem tökéletes volt, a szüleim törődtek velem, szerettek és rengeteg hozzám hasonló barátom volt. Imádtam játszani s, talán csínytevésben én voltam a legelső, hiszen születésemtől fogva volt bennem valami megmagyarázhatatlan gonosz. Aki jónak látott azt a szeme becsapta, hiszen könnyedén átvertem a külsőm megtévesztése miatt. Tizennégy éves koromig pontosan azt sem tudtam miért vagyok olyan más mint a többiek, talán pont emiatt nem érdekelt az, ha a szüleim ostobaságnak kezdték el tartani a gitározást is. Mert igen, megtanultam gitározni több kevesebb sikerrel ugyan, de valahogy rájöttem, hogyan kell kezelni a húrokat. Bizonyára pont annak a hangszernek köszönhetően puhultam egy icipicikét el és kevésbé kezdett el érdekelni az, hogy nekem gonoszkodnom kéne. Minek ha van egy gitárom amin játszhatok és ennek a következtében megóvhatom az életem a harcoktól? Nos igen, kezdetben azt hittem, hogy az új hobbimnak a következtében nem kell majd semmit sem tennem, mert tökéletesen lefoglalom magam és semmi szükségem más tennivalóra. De tévedtem. Attól, hogy van egy gitárom nem bújhatok el mögé és az életemet sem védi meg. Egyszer, csak egyetlen egyszer nem néztem meg jól azt, hogy kik vesznek körül egy látszólag emberekkel teli buliban ahol megcsillogtathattam a zenei tudásomat. Ha már megkel halniuk akkor előbb bulizzunk egy jót és azután leszek a hóhérjuk. Legalábbis akkor úgy hittem az lehetek, de mostanra már úgy tűnik egyedül csakis én voltam azon az éjszakán az áldozat. Taryn Swanepoelnak jutott aznap a hóhérom szerepe. Csak elbeszélgettünk, de ki gondolta volna, hogy pont az ellenségem az akivel én bájosan elcsevegek? Hát én nem, az biztos. Mire emlékszem abból a napról? Őszintén? Semmire. Túl kevés dolog maradt meg, de azt tudom, hogy gazdagabb lettem egy érzéssel mely fogva tart s, nem ereszt el. Természetesen már rengetegszer találkoztunk, tudom, tudja, tudjuk, hogy nem ajánlatos együtt lennem vele. Hiszen ha egyszer képes volt a falhoz lökni és azt mondani nekem ütött az utolsó órám s, közben még meg is csókol... na az bármelyik pillanatban megismétlődhet. Bár a vége más lenne, hiszen sosem történik meg kétszer ugyanaz. Vagy mégis?

Példajáték:
Hozott innen, Iason Mallory szemszöge alapján : http://feel-the-diference.hungarianforum.com/t121p15-tisztas-az-erdo-melyen


Álmokban bízni és elhinni azt, hogy minden egy karikacsapásra meglesz. Na ez az amit én kifejezetten utálok: reménytelenül bízni valamiben, ami nem válhat valóra. Bár én minden erőmmel küzdeni fogok azért, hogy legalább a karjaimban tudjam tartani Devonát. Jó tudom, néhány perccel ezelőtt valóban a karjaimban volt, de mi van ha nekem sokkal több kell? Olyan nehéz tudni, hogy itt van mellettem és nekem nem szabad semmi meggondolatlant tennem, mert ki tudja mivel ijesztem őt el magam mellől. Ismerve a tulajdonságaimat, megint csak egy óráig vagy fél óráig leszek képes türtőztetni magam. Brinél fél óra volt, de csak azért mert nem volt más választásom. Most van, haladékot adhatok magamnak, hogy valóban jó döntést hozzak, de ő túltesz mindenen a megjelenésével. Annyira csábít magához, hang és szavak nélkül képes vagyok megérteni mi az amire mindketten vágyunk. Ha ezelőtt valaki azt mondta volna nekem, hogy nem lehet égni a szerelem tűzében, akkor egyetértettem volna vele, most azonban azt kell, hogy mondjam elkapott engem is ez a szörnyű láz. Mindig gyűlöltem a nagyra nőtt fantáziámat, de most azt hiszem igen nagy hasznát vettem neki. Sikeresen elképzeltem előre, hogy mit fogok tenni. Megérintem-e az ajkaimmal az övét vagy sem. Kíváncsi voltam, igen ez a helyes kifejezés arra az érzésre, ami legbelül hajtott engem. A kíváncsiság bátorrá tesz, elfelejteti a tetteimet, azokat a szörnyű elutasításokat amiket én vittem véghez. Szemtanú persze csak az eszem volt, hiszen ő tette meg mindezt nem pedig a szívem Most ebben a pillanatban mintha nem számított volna semmi, csak Devona jelenléte, közelsége, érintése és csókja amire annyi ideje szomjaztam. Csak egy karnyújtásnyira volt tőlem, mégis úgy éreztem kilométerekre van és nem érinthetem meg a bársonyos arcát vagy az aranyszőke haját.
Szeretem őt, olyannyira, hogy mindez már leírhatatlan, sőt szóban sem lehetne leírni. Jeremiah egyszer azt mondta, hogyha szerelmes leszek ne a szavaimmal bizonyítsam be, hogy szeretek valakit, hanem a tetteimmel. Jó tudom, hogy ő mindezt másképpen mondta el nekem, de én ezt tudtam leszűrni a mondanivalójából.
- Tudom mit hittél, hogy egy másik lányt szeretek és nem rólad beszélek. De eltudod te képzelni milyen nehéz titkolózni előtted? Hónapokon keresztül hallgatni és mérlegelni, hogy vajon helyesen fogok-e dönteni vagy sem? – nem mondtam ki, ahhoz már nem volt elég bátorságom, hogy elmondjam egyfajta ezeréves rabságból mentette ki a lelkem a puszta jelenléte által Azzal, hogy eljött ide velem lehetőséget adott a bizonyításra Én meg mindenáron be akarom bizonyítani neki mennyire szeretem. Már csak rá kéne jönnöm miféle megoldást találhatnék a cél végbevivése érdekében.
- Hamarabb is elmondtam volna csak...az idő nem állt mellettem. Ha három hónappal ezelőtt teszem meg, akkor bizonyára most rám sem ismernél. Időre volt szükségem, hogy felnőjek a koromhoz és komoly döntéseket hozzak, amik akár az életemet is befolyásolhatják. – a legjobban csakis én tudom miért lettem Hollóhátas én mondjuk nem Griffendéles, Hugrabugos vagy Mardekáros. Talán pont emiatt... szeretek mérlegelni, gondolkodni és elhitetni másokkal, hogy tökéletes vagyok. Rajtam kívül persze senki sem tudja, hogy mennyire nem igaz ez az egész. Hiszen senkinél sem vagyok különb, én is ugyanolyan vagyok mint a többiek, ámbár mással ellentétben tudom hol a határ.
- Hogy a sors kedvel-e engem? Á nem, kifejezetten utál, de most mégis mellém állt. Bizonyára látta, hogy értelmes dologba szeretnék belekezdeni. – elmosolyodtam és mélyen belenéztem a szemeibe, azokba a szemekbe amikben most magamat láttam. Olyan csodálatos volt, hogy már alig érdekeltek a szavai, mégis meghallgattam őt és figyeltem, mintha egy esti mesét mondana el önmagáról.
- Én megfontolt vagyok és határozott, nem egyből cselekszem, mint ahogy az kiderült. De ettől eltekintve majd igyekezni fogok, hogy teljes mértékben megértselek téged és ne birtokolni akarjalak, hanem szeretni. Tudod nincs rosszabb annál amikor az egyik fél azt hiszi a szeretet lény felett uralkodhat, megmondhatja neki, hogy mit tegyen és ha ellenkezik ... – elhallgattam, csak mert egyszerűen belém fagyott a szó az érintése által. Lassan képes lettem volna felemelni a kezem és szó szerint belebújni a tenyerébe, mint egy kisgyerek, de még nem tettem ilyet. Egyszerűen nem hallottam a jelszót, hogy mindezt valóban megtegyem.
Lehet az előbb elhallgattam és néhány pillanatra megszűnt a mosoly az arcomon, de most... most újfent visszatért és jobban virít az arcomon mint valaha. Már-már kezdem azt érezni, hogy engedelmesen képes lennék megtenni neki akár most is azt amit kért.
- Csak megfontolt vagyok nem félénk. – már csak be kell bizonyítanom neki. Bizonyára pont ezért szettem össze az összes erőm és lassan, tényleg nagyon lassan közelebb hajoltam hozzá. Az ajkaihoz amihez mindig olyan közel akartam lenni.
- Nem gond ha most teszem meg? – költői kérdésnek szántam, egyáltalán nem érdekelt a válasza éppen ezért meg sem vártam mit mondd, csak cselekedtem. Úgy ahogy ő kérte, fojtsam belé a szót. Nos én megtettem és a tőlem megszokott lassúságban az ajkait illettem az enyémmel.